- Jó reggelt, Világ! Na, itt egy kuka, visszarakom a helyére...de fura, most nem is bosszankodtam. Pedig az megadja a módját. Valahogy így: - A kurva életbe, hogy már megint nekem kell ezt a szart is csinálni! Hmmm...Ez kellemes volt, olyan ismerősen rossz. Rossz, de legalább ismerős.

- Anya, nézd mennyi pénzem van! Látod? Így egymásra rakom őket, pont egyforma méretűek. Aztán ezt a tornyot ráteszem erre az apró pénzre. Ebből a papírból, amin a bácsi van, meg tető lesz. De jó! - Látom kislányom, de ha túl sokat fogdosod ezeket, akkor lemoshatatlanul koszos lesz a kezed; te is…

- Jó napot! Nem gond, ha ide ülök ön mellé? Ígérem, hogy csöndben leszek. - Persze, csak nyugodtan. Én is csöndben leszek. - Köszönöm! Értem, akkor maradjak csöndben...