- Azaz! Kicsit kisebbel próbálkozz, hajolj közelebb! ... Ne fordítsd ki! ... Figyelj oda! ... Mindjárt megvan, emeld még! ...feljebb, feljebb! ... áááhhhh
- Köszönöm szépen, elég volt a levesből, Anya!
a mindennapokból
Párbeszédek
Már megint
Két személy beszélget. Az egyik egy hosszú monológba kezd bele, a másik hallgatja. A beszélő észrevesz a hallgató arcán valamit és egy pillanatra megáll a beszédében.
„Na most valami nem tetszik neki, feszült lett. A francba, hogy már megint nem tud meghallgatni." - gondolja.
Eközben a másik oldalon: „Ki kell mennem a mosdóba, de nem merek, mert akkor azt hiszi, hogy nem érdekel, amit mondani akar és megint kiakad."
A bál
- Milyen volt a bál? Hogy érezted magad?
- Elment, ültünk az asztalnál, beszélgettünk. A vacsora egészen finom volt, a bor viszont csapnivaló. A tánc, amit előadtam nagy sikert aratott, de aztán már senkit nem érdekeltem. Mindenki el volt foglalva mással, rám senki sem figyelt. Hirtelen elfogyott a levegő körülöttem.
Ismerős
- Jó reggelt, Világ!
Na, itt egy kuka, visszarakom a helyére...de fura, most nem is bosszankodtam. Pedig az megadja a módját. Valahogy így:
- A kurva életbe, hogy már megint nekem kell ezt a szart is csinálni!
Hmmm...Ez kellemes volt, olyan ismerősen rossz. Rossz, de legalább ismerős.
Kosz
- Anya, nézd mennyi pénzem van! Látod? Így egymásra rakom őket, pont egyforma méretűek. Aztán ezt a tornyot ráteszem erre az apró pénzre. Ebből a papírból, amin a bácsi van, meg tető lesz. De jó!
- Látom kislányom, de ha túl sokat fogdosod ezeket, akkor lemoshatatlanul koszos lesz a kezed; te is koszos leszel.
- De Anya, nem is látszik semmi rajtam.
Csönd
- Jó napot! Nem gond, ha ide ülök ön mellé? Ígérem, hogy csöndben leszek.
- Persze, csak nyugodtan. Én is csöndben leszek.
- Köszönöm! Értem, akkor maradjak csöndben...